Ugrás a tartalomhoz

Problémamegoldó topik


  • Nem indíthatsz új témát
  • Please log in to reply
21 replies to this topic

#1
Vendég_Hardside_

Vendég_Hardside_
  • Vendég
  • köszönet
Ez a topik azért van, amit a címe jelez.

Ha megoldhatatlannak tűnő személyes problémád, akadályod van az életben, ha megrekedtél egy változatlan szituációban, ha rajta van a figyelmed valamin, vagy csak döntésképtelen vagy: írj itt, segítek kibogozni.

#2
system32

system32

    Téma moderátor segéd

  • V.I.P.
  • PipaPipaPipaPipa
  • 359 hozzászólás
  • 0 köszönet
Ugy gondolom nem tudnék olyan gondot ill " megoldandó problémát" elő hozni amit azok után hogy gyakorlatilag mindent ill.majdnem mindent megoldottunk " ezen a szinten". Azt próbálom meg érteni magamat és másokat nézve és érezve, benne vagyunk rendesen, de a leg fontosabb dolgaink közül hanyagoljuk, sőt vannak akik látszólag egész szépen meg tudnak maradni, "mint pl: egy növény" és abból is a kaktuszok családja, szóval a nyitott őszinte, mély megértés és beszélgetések nekem hiányoznak, a környezetemen belül is. de akkor mivel foglalkozunk??

#3
Vendég_Scanman_

Vendég_Scanman_
  • Vendég
  • köszönet
Milyen szintre gondolsz, ahol már majdnem mindent megoldottunk? :D Én azt látom, hogy eljutottunk arra a szintre, ahol minden nagyon fontos, csak a valódi értékeinkről felejtkeztünk el nagyon... vagyis, inkább arra a szintre, ahol elindultunk innen visszatalálni a valódi értékekhez... már kifelé a gödörből :D
A "csak növényekkel" sincs gond, ők még nem értek meg arra, hogy feljebb lépjenek, majd eljön az ő idejük is... nem lehet mindenki az elsők között, kell középmezőny, meg sereghajtó is.... ;)

#4
Vendég_Hardside_

Vendég_Hardside_
  • Vendég
  • köszönet
Ezen a fizikai síkon sikerült (szinte) mindent megoldani. Ám ezek korlátozott és korlátolt megoldások, amelyek magasabb síkokon inkább problémaként jelentkeznek. Meg kell érteni, hogy több síkon létezünk mi magunk is egyszerre, hiszen az ember egy kompozit (összetett) lény. Bár erről egy szót sem hallottunk pl. biológiaórán.
És most, hogy az öntelt, materialista homo sapiens elérkezett "tudásának" korlátolt határáig, nem történik más, mint hogy jön a szar szembe. Azt hitték sokan, ez minden, ami van és ami lehet. "Mindenre" van megoldásunk. Úgy tűnik, könnyebb egy embert eljuttatni a Holdra, mint egy baráti ígéretet betartani, például.
Elképesztő színvonalú kommunikációs eszközeink vannak, a kommunikációnk maga pedig a béka segge alatt van. Ami azt illeti, azt se tudjuk, mi az a kommunikáció. Tanítják valahol? Dehogyis. A kommunikáció eszközeiről persze besulykoltatnak mindent. Nem tanítanak meg semmire, főleg nem gondolkodni. Azt sulykolják be 16 (vagy több) éven keresztül, hogy MIT GONDOLJ. Egy negyed emberöltőn át tanítanak hazudni magadnak és másoknak, hogy alkalmas tégla legyél a falban.
Elmondta valaha valamelyik tanárod, hogy melyek az igazi értékek? Dehogy mondta. Maximum egy-két fehér holló, magánszorgalomból, tanórán kívül, HA szerencsés voltál. De a kontraszelektált, magukat tanárnak nevező gyagyások, akik többségben vannak, mélyen hallgattak a valóban fontos dolgokról. Naná, amiről semmit se tudnak maguk se...
Akkor Te honnan tudnál róla? Hát igen, max. magánszorgalomból. Akiben volt annyi.
Itt nem egyszerűen vak vezetett világtalant: itt a totálisan vak és gyengeelméjű süket, agyrokkant imbecil vezette évezredeken keresztül a gyengén látót és a kicsit hallót.

Az ember bűnös abban, hogy évezredek óta aberrálja az embertársát, helytelen mintákat helyesnek mutatva és gondosan átadva hibás mintáit generációról-generációra, nehogy valami megoldódjon. Mindezt egy nagy, hallgatólagos, cinkos egyetértésben: "tudom én, hogy nem helyes, de hát mindenki ezt csinálja, mi lenne, ha senki nem tenné? Összeomlana a Társadalom!"
Ó, bizony össze! És milyen "nagy kár" lenne érte...
Hát most eljött az ideje, hogy az ember megfizesse ennek az árát. Ennyi történik, nem több. Ez a magyarázat a sok szarra, amit manapság tapasztalunk.
A homo sap egy része össze van zavarodva, mert érzi, hogy hamarosan meg kell ennie, amit főzött.

Lehet magyarázni ezt sokféleképpen: megnövekedett rezgésszámmal, maja naptárral, karmával, Isteni tervvel.
A lényeg az, hogy minden hazugság napvilágra kerül, semmi nem maradhat rejtve. Semmi. És ez nem jövő idő, ez már történik, itt és most. Minél előbb felismered, annál kevesebb fájdalommal fog járni. Valójában ebben nincs semmi fájdalmas.
Némi őszinteség önmagunkhoz sokat segít az elkövetkezendőkben.

Érdekes kísérlet volt, megnézni, meddig tud extremitásokban elmenni az ember. Meddig tudunk elmenni kegyetlenségben, igazságtalanságban, aberrációkban, elkülönülésben, dualitásokban. Oké, ilyet is tudunk, "remek". Na, akkor rajta, kezdjünk valami jobb játékot. Pl. lehet ezzel is foglalkozni :)

#5
system32

system32

    Téma moderátor segéd

  • V.I.P.
  • PipaPipaPipaPipa
  • 359 hozzászólás
  • 0 köszönet
A.N.S.R.


igen lehetséges nem a sebeinket kéne nyalogatni hanem fel állni és tovább haladni ameddig a földön fekszünk nem lesz túl sok lehetőségünk és a lehetőségek tára véges.egyszer csak kifogy a zsák és majd csak lesük, és megint csak bánjuk hogy mennyi időt megint csak elvesztegettünk.
és nem lesz más mint az üresség ami mindenhova elér, beterít és eltömít, eltakar és elemészt.
nem szeretném ha beszürkülne minden így is színtelen és íztelem majd minden.
elég a sírásból elég a szomorkodásból, tenni kell de nehéz, minden rohan minden csak elvész és ahogy ez kinéz részben a mi hibánk részben meg mindenkié.
de nem kell ha nem megy vinni az amúgy is széthulló tömeget, ha másnak is meg fordult a fejében, hogy mióta csak ül a saját levében, tenni fog hogy száraz legyen a talpa.
talán nem minden olyan borzasztó, látni kéne már hogy sokáig lehet nem húzható.
de lehet az mind ökörség és más ezt biztos jobban tudja lehet ezért az egészet letojja.
az már az ő gondja egyéni felelőség vállalásnál itt már senki senkivel nem törődik.
nem számít semmi és nem szent, ha segítséget kérne akárki, jó szót azt nem kapna mert már nem létezik.


szomorú? vagy még sem? ezt mindenki döntse el, én nem,

#6
Vendég_Hardside_

Vendég_Hardside_
  • Vendég
  • köszönet
Mindent elmondtál lényegében.




Annyiban viszont offolunk, hogy nem egy konkrét problémát vetettünk fel, hanem kb. a világ összes baját most itt összefoglaltuk kép



Olyannyira, hogy az ez utáni reagálást már át is tettem máshová, pontosan IDE - Scanman ;)

#7
pakk

pakk

    A csudálatos pakkembör

  • V.I.P.
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • 8.571 hozzászólás
  • 2 köszönet
Él még ez a topik?
Tele vagyok problémákkal...

kép


#8
Vendég_Scanman_

Vendég_Scanman_
  • Vendég
  • köszönet
Mindig minden él... ha akarjuk ;)

#9
pakk

pakk

    A csudálatos pakkembör

  • V.I.P.
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • 8.571 hozzászólás
  • 2 köszönet
A személyes dolgok miatt a WPU-ba írtam.
Oda írjatok, légy szíves. A hosszabb írásoknak, gondolatoknak jobban örülnék, mint 1-2 mondatos írásoknak.

kép


#10
Vendég_CineDOG_

Vendég_CineDOG_
  • Vendég
  • köszönet
Mostanában hogy egyre több a gond, a probléma (ami a mai világban nem csoda), sokszor jut eszembe, mi lett volna ha... mi lett volna ha akkor másképp történnek a dolgok.

Az én életem teljes más lett volna, ha kb 20 éve egy orvos nem cseszi el a jövőm.
Kb 20 éve mentem volna ki Ausztráliába tanulni 9 hónapra. Nem csak tanulni, de dolgozni is.
Rengeteg emberrrel beszéltem, találkoztam aki kint járt, aki ezt csinálta amit akartam, aki tanácsot tudott adni.
Ugyanis 9 hónapos nyelvtanfolyam után sem akartam hazajönni, kint akartam maradni, dolgozni, családot alapítani. És ehhez már megkaptam a tippeket, a kinti címeket, telefonszámokat.
Minden le volt rendezve, csak 1 valami nem.
A követség le volt szerződve egy dokival, aki vizsgálja az oda kikészülőket.
Ez a doki az én gyerekkori asztmámra (ami elmúlt), de a tüdőmben maradt nyoma, azt jelentette le az ausztráloknak, hogy én TBC gyanús vagyok.
Hiába a 3 napos gyorsteszt, az akkor legfőbb tüdőgyógyász által készített rétegfelvétel a tüdőmről, már nem ért semmit. Az ausztrálok ragaszkodtak egy több hónapos teszthez. Legalábbis a doki szerint.
Na lehet hogy itt hibáztam, mert nem kérdeztem meg a dokit, hogy mennyiért lesz mégis jó az a 3 napos gyorsteszt.
A lényeg, mivel csak 3 hét volt az indulásig, így lemaradtam erről. És annyira elvette a kedvem az egésztől, hogy inkább vettem egy lakást, hogy akkor inkább ithhon maradok.
Itthon maradtam, lett feleségem,  3 gyerekem, akiket nagyon szeretek.

DE!
Most bizony eszembe, jut, hogy mi lett volna ha a doki nem ilyen rohadék? Mi lenne, ha már 20 év kint élnék? Ha ott lennének gyerekeim, és nem itthon?
Mennyivel lennék boldogabb, stressz mentesebb, mennyivel kevesebbet kellene az anyagiak miatt idegeskedni... hiszen Ausztrália már akkor is egy teljesen már mentalitású ország volt. Gazdaságilag meg pláne.

Igen, én azt a pontot, ahol az orvos TBC gyanúsnak jelentett le, azt veszem úgy, hogy ott váltott sínt az életem, egy sokkal nehezebb, kilátástalanabb út felé.
:(

Ráadásul úgy érzem, a gyerekeimnek sem tudom megadni azt, amit szeretnék. A szebb jövőt.

#11
pakk

pakk

    A csudálatos pakkembör

  • V.I.P.
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • 8.571 hozzászólás
  • 2 köszönet
Szerintem sokan vagyunk így, hogy tudnánk egy (vagy akár többet is) sarkalatos eseményt, időpontot, amikor ha ott másképp cselekszünk, akkro most jobb lenne. De ez mind csak feltételezés, bár tényleg lehet alapja.
Külföldön boldogulni sem biztos, hogy jobban ment volna. Ha mégis, akkor valami ott is hiányozna az embernek. Elég ha csak egyszer kerget meg egy krokodil, lehet azt mondanád, bárcsak M.o.-on maradtam(tunk) volna.
MIndenesetre én is másképp csinálnék jópár dolgot, de sajnos nem tudom, mert az a lehetőség egyedül ott volt akkor, abban az időben. És most már nem is tudom kompenzálni. Szerencsére nem sokat gondolok erre, mert kis túlzással fogalmazva, bele lehet őrülni.

kép


#12
pakk

pakk

    A csudálatos pakkembör

  • V.I.P.
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • 8.571 hozzászólás
  • 2 köszönet
Úgy érzem, hogy nagy (valakinek kicsi, valakinek nehezebb tehernek tűnhet talán) terhet cipelek. Már arra is gondoltam, hogy valami rontás lehet rajtam. Rontáslevevő mágust érdemes lehet felkeresni? Nem tudom, hogy higgyek-e benne. Bár ami működik, az anélkül is működik, hogy hinne benne az ember. Vagy nem?

kép


#13
Vendég_Scanman_

Vendég_Scanman_
  • Vendég
  • köszönet
A "mágusban" nem hiszel, de a rontásban igen? ;)

#14
Vendég_CineDOG_

Vendég_CineDOG_
  • Vendég
  • köszönet
Lemaradt a topikból, hogy az út Ausztráliába, mint 9 hónapos nyelvtanfolyam, ahol ottani családnál laksz, nem nekem jutott eszembe.
Hanem mint egy jel jött.
Egy gyorsétteremben hagyta valaki a pulton az 1 db szórólapot, ahol fizettem.
Elovastam, és ezt mondtam, EZ IGEN! Micsoda véletlen, hogy ezt ott hagyta valaki, és én találtam meg. Olyan ez, mint egy jel. Ráadásul épp a max korhatáron voltam, akik még kimehetnek.
Egész lényem ráállt erre, tudtam hogy a pénzt össze kell rá szedni, és ha már jel, akkor biztos tudom is.
És tudtam.
Az egész létem onnantól új, jobb értelmet kapott, egy olyan célt, amit a véletlen sodort elém, és amikor megláttam, tudtam hogy erre vágytam, csak azt addig nem tudtam. Addig csak éltem a szürke monoton hétköznapokat.
De onnantól a fényt láttam.
Ezért volt akkora pofára esés/tőr döfés részemre, a magyar doki ausztráloknak megküldött jelentése rólam.
Kapálózhattam, próbálkozhattam mindennel, hogy DE NEM VAGYOK TBC-S!, hiába.
Akkora keserűsség lett rajtam akkor úrrá, hogy töröltem is az egészet az életemből, a kalandvágyat, az elindulást a jobb életbe, és mentem vissza a szürke monotonba.

#15
pakk

pakk

    A csudálatos pakkembör

  • V.I.P.
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • 8.571 hozzászólás
  • 2 köszönet

Üzenet megtekintéseIdézés: Scanman - Dátum: 2012. május 31. - 21:00

A "mágusban" nem hiszel, de a rontásban igen? ;)

A probléma még létezik, mert nincs rá megoldás, vagy aki annak mondja magát mégsem ért hozzá. Sok a kókler szélhámos. Ezt nem tudom kiszűrni.


TV2-n az Ezo tv műsorban láttam pár hónapja: pénzbevonzó arany rúna - vagy miageci. Na ebben nem hiszek, hogy a pubi kirak valami szart az asztalra és attól a betelefonáló meggazdagszik.

kép


#16
Vendég_Hardside_

Vendég_Hardside_
  • Vendég
  • köszönet
Nézem ezeket a problémákat, és próbálok pár támpontot adni. Ugyanis a CineDOG-féle és a Pakk-féle problémának több köze van egymáshoz, mint elsőre látszik.

Mi sikerül az életben, mi nem -  ez az egyik kérdés ugyebár. Mivel a szándék a teremtő OK, tehát a kérdezőnek először mindig azt kell magában tisztáznia, hogy milyen egymással ütköző céljai szándékai, posztulátumai, döntései vannak, voltak, és miért.
A másikunk kérdése meg ugye az, hogy "vajon rontás van-é rajtam". Mindkét kérdésnek ugyanaz a gyökere.

Ez a gyökér pedig nem más, mint a karma.
Nem megijedni, ez nem valami sötét, elkerülhetetlen sors (bár így is megjelenhet). A karma, mint tényező teljes egészében hackelhető (warezfórumon volnánk, vagy mifene) - méghozzá teljesen legálisan. sőt, mindenki előnyére!
A karma kifejezésre sok féligazság és félrevezető magyarázat, na meg több könyvnyi irodalom ül rá.
Na most, nekem sincs a zsebemben a bölcsek köve, ezért mindenkit arra kérek, hogy egy szavamat se higgye csak azért mert ide leírom, ellenben javaslom, hogy tegye meg a maga kutatását a témában (nem kerül se nagy erőfeszítésbe, se sok pénzbe, de annál  inkább megéri).
Nézd meg, próbáld ki, hogy Neked mi működik, mi nem.
Ez az én megfigyelésem a karmával kapcsolatban, ami jelen élet kb. 25 év keresésén, nagyképű szóval kutatómunkáján, alkalmazásán alapszik.
Ettől még nem lesz hitelesebb, mint egy Népszabadság cikk, és ugyanúgy kérdőjelezzétek meg. De az egészséges szkepticizmussal párhuzamosan mindig futtass egy "hátha van benne valami" vonalat is!

A karmáról, érthetően

Van néhány szabálya az életnek, amiről -úgy tűnik-, senki nem akar tudni, aztán meg panaszkodnak, hogy ilyen meg olyan "nemkívánatos" hatás érte őket.

Az élet valódi mindennapi "csatái" sosem fizikai síkon, hanem mindig pszichikai síkon zajlanak.
Az első szabály az az, hogy ezen a síkon nincsenek ember által felállított szabályok.
A pszichikai síkon történtek nem tárgya a genfi konvenciónak. Magadra vagy utalva.
Bárki, aki felveszi a kesztyűt, tudnia kell magát pszichikailag megvédeni. Máskülönben mások minden kétséget kizárólag levernek és helyre fognak tenni.

A karma lényege egy mondatban összefoglalva:
A karma törvényei szerint teljesen rendben van, hogy mások megtegyék veled azt, amit te másokkal megtettél, megteszel, vagy meg akarsz tenni a jövőben (akár csak gondolatban is).
Személyed felelősségvállalással törölheted (hackelheted) ezt a karmikus gyengeséget, egyúttal személyes erővé változtatva.

A személyes felelősségvállalás nem kevesebb, és nem több, mint annak az elismerése, hogy egy gondolat, vagy tett tőled és nem mástól származik. Tehát ennyi: "igen, ezt én csináltam, én gondoltam, én vagyok a forrása", stb...
A személyes felelősségvállalást NEM lehet tettetni, nincs senki külső erő, vagy bizottság, akit átbaszhatsz. Ha kamu a felelősségvállalás, akkor automatikusan magadat csapod be, és a következmények egyenlőek lesznek az eltitkolt valódi gondolat reakciójával a környezet részéről, csak még erőteljesebben, mert lelki feszkót teszel rá pluszban, és az előbb-utóbb ki fog sülni, és ennyivel még kellemetlenebb lesz... A feszültség a valóság és a hazugság közt van. És csattanni fog, garantált... amikor kisül.

A legnagyobb problémák tartalmazzák a legnagyobb hazugságokat.

A boldogulás kulcsa az, hogy mindenki magában egyénileg kitörli, semlegesíti a saját magában élő, munkálkodó  mémet, miszerint "hazudni dicsőség".
Ezzel automatikusan a környezetünkben felbukkanó ilyen viselkedésű, számunkra külsőnek tűnő, valójában belőlünk, az egyetértésünkből fakadó entitások illetve nemkívánatos események megszűnnek létezni. MIvel hasonló a hasonlót vonzza, ha nincs bennetek mi vonzza ezeket, el fognak tűnni.

Így kerülheted el a karma negatív hatásait:

   * Vállalj teljes felelősséget a cselekedeteidért mindenkor.
   * Ne csinálj olyasmit mással, amire nem vagy felkészülve, hogy veled megcsinál valaki.

   * Ne utasíts másokat olyat tenni, amire nem vagy felkészülve, hogy veled megteszik.
   * Csakis olyanok ellen indíts akciót, akik gondolati úton rosszindulatot küldenek, vagy negatív értelemben kontrollt akarnak gyakorolni rajtad, barátaidon, vagy szövetségeseiden. Több ilyen van, mint gondolnád és könnyebb őket kiszúrni, mint gondolnád. Használd az intuícióidat.
  
# Egy pszichikai küzdelem során, ami két személy közt zajlik, aki a nagyobb felelősséget vállalja, általában az győz.
# A felelősségvállalás messze sokkal fontosabb, mint a megvilágosodás, vagy a spiritualitás, tekintet nélkül arra, hogy különféle  guruk mit mondanak.


Hogy egy kicsit segítsek a gyakorlatba ültetni a fentieket. CineDOG esetében pl a helyes kérdés, amit fel lehet tenni, valami ilyesmi lenne:
"Fel tudom-e sorolni (akár írni egy papírra) őszintén önmagamhoz az összes gondolatom és döntésemet pro és kontra a külföldi lehetőséggel kapcsolatban, és végül mi volt az a pont, ami miatt túlsúlyba került az az oldal, amely azt mondja, ez a dolog nem sikerülhet? Ha volt ilyen pont, ez hogy hangzik pontosan szó szerint?"

Pakk esetében pedig talán valami ilyesmi: "pontosan mi volt az a pont, amikor úgy döntöttem, hogy rontás működhet rajtam, és MIÉRT?"

Nekem nem kell ezekre válaszolni, tudnom sem kell róla, mi hogyan történt. :)
A probléma nálatok, a megoldás kulcsa is.
De azt elárulhatom, hogy legtöbbször nem tőlünk származó, de magunkévá elfogadott idegen (másoktól származó, nekünk mondott) gondolatok szabotálják az életünket. És ezt nagyon alattomosan teszik. Mert ezek nem azoktól jönnek, akikre elsőre tippelnénk. Ezért van az, hogy a legközelebb hozzátartozók (pl. gyerekeknek a szülők) tudják a a legtöbbet ártani, mert a mentális pajzsokat az ember ismerős, barát, családtag esetén hajlamos leengedni, és az ő gondolataikat szelektálás nélkül beengedni. Hiszen ők nem ellenségek. Ez igaz is, mégis pont ezért tudnak minden nyilvánvaló ellenségnél többet ártani. Már csak önmagában a idő-tényező miatt is. (A legtöbbet velük vagyunk).

Aki a karma koncepcióját még inkább meg akarja érteni, annak javaslom a Pokolba taszítva című, amúgy eléggé B-kategóriás és nem túl jó filmet, ami viszont ezzel az aspektussal, a karmával meglepően korrektül foglalkozik.
Az oda-vissza vonatkozást szépen lefesti, és ezek után az is sokkal világosabb lesz, hogy a főhős csajnak mit kellett volna pontosan tenni ahelyett, amit tesz.
A világ maga is, mi magunk is pontosan amiatt vagyunk ott, ahol, mert ezt a lélekmérgező ciklust nem igazán törtük meg (pedig módunkban áll).

#17
pakk

pakk

    A csudálatos pakkembör

  • V.I.P.
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • 8.571 hozzászólás
  • 2 köszönet
Sok az egoista, kevés empátiával rendelkező ember. És ez engem egyre inkább zavar, ha ilyenekkel vagyok kapcsolatban. Nem úgy általánosságban kapcsolatban, hanem addig a pár percig. Mondok pár példát, hogy mit tartok én már nem helyénvalónak:

Pár napja történt, hogy az egyik szomszédommal összetalálkoztam egy áruházi parkolóban. Kicsivel egymás meleltt volt az autónk, beszélgettünk, elég nagyhangú, megmondom a tutit stílusú srác. De beszéd közben ő folyamatosan ment az autójához, majd beült. Úgymond húzott magára engem. Ha én beszélek valakivel, akkor megállok ott, vagy "semleges" területen maradok, ezzel érzékeltetve a partnerrel, hogy nem az érdekel, hogy betegyem a seggem az autóba, hanem a beszélgetés.

Másik hasonló eset: exfőnökömmel (mánáger típus) beszéltem aktuális szakmai kérdésekben. De neki fontosabb volt, hogy a cigarettájára koncentráljon és haladjon a kijelölt dohányzó felé, miközben nekem hátat fordított.

Szintén exmunkahely, szintén aktuális szakmai megvitatáskor behívott az egyik nálam magasabb pozícióban lévő kollegina, és beszélegtés közben nekiállt enni.

Ilyen esetekben bennem van, hogy most vagy figyelsz te is rám, menjél bagózni, zabálni előbb vagy különben nem érdekelsz, le se szarlak!

Az az érzésem, hogy ezek az emberek nincsenek tisztában a társas etikettel. És ha hasonlóan viselkednék ilyen helyzetben, nem is fognák fel, hogy ez illetlenség.

Ilyen szituációkra kéne valami jó módszer, hogy észrevegyék, hogy hibáznak.

kép


#18
Vendég_Hardside_

Vendég_Hardside_
  • Vendég
  • köszönet
kép

#19
pakk

pakk

    A csudálatos pakkembör

  • V.I.P.
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • 8.571 hozzászólás
  • 2 köszönet
Ez is egy lehetséges válasz :)

kép


#20
Vendég_Hardside_

Vendég_Hardside_
  • Vendég
  • köszönet
A múltkor csak a lényegre volt időm :)

De kicsit részletesebben reflektálva: teljesen korrekt és helytálló a ko(ó)rképed.
Ez van. Nem lehet nem észrevenni, hogy minden felfokozott. Az emberi hülyeség is sosem látott magaslatokat ostromol, a morál meg sosem látott mélységek környékén kutakodik. Ezt mindenki tudja.
Na most: "Ilyen szituációkra kéne valami jó módszer, hogy észrevegyék, hogy hibáznak."
Én a jó öreg kommunikációt javasolnám. Ez az univerzális (meg)oldószer. Nincs más jelenleg erre.

Így vagy úgy, de jelezni kell, ha valami nem oké, ahogy viccelve mondani szoktam: még ha csak egy pisztolylövéssel is (eredetileg úgy hangzik, hogy még ha csak egy homlokráncolással is - az etikának nem kell mindig feltétlenül erősnek vagy keménynek lenni, néha elég egy nagyon halk "mit csinálsz?" is).
Az emberek azért csinálnak valamit úgy ahogy, mert szent meggyőződésük, hogy az úgy rendben van, és/vagy egy automatizmus fut náluk, mint amikor felteszel egy lemezt.
Ha nem jelzed neki, hogy nem oké, nem fog "magától" megvilágosodni. Az csak egy hiú álom.
Ennek van egy másik vetülete is: ez pedig az, hogy rengeteg dolgunk van, mint a fenti példáid is szépen mutatják.

#21
pakk

pakk

    A csudálatos pakkembör

  • V.I.P.
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • 8.571 hozzászólás
  • 2 köszönet
Köszi! Ezzel a kifejezésre juttatással (kommunikáióval) az a gondom, hogy még én érezném magaím kényelmetlenül, amiért szólok.
Reméltem, hogy van valami instant válasz, viselkedés ilyen esetekre

Köszi! Ezzel a kifejezésre juttatással (kommunikáióval) az a gondom, hogy még én érezném magaím kényelmetlenül, amiért szólok.
Reméltem, hogy van valami instant válasz, viselkedés ilyen esetekre

kép


#22
Vendég_Hardside_

Vendég_Hardside_
  • Vendég
  • köszönet
Nincs mit!
Kommunikációs tréningek vannak, alapszinttől felfelé, de a legfontosabb az alapszint, mert arra épül a többi. Egy olyat érdemes megcsinálni.
Kiüt mindenféle kellemetlenséget azzal kapcsolatban, amit mondasz. Utána nincs többé kellemetlen szituáció.

Ami fontos: nem a sémák a lényegesek, azok csak egy szintig. Kellenek, és jól jönnek, de egy idő után egy technika az csak egy technika, ami sokszor még hátráltathat is. De a teljesen képzetlennel szemben persze atomfegyver. Fontos hogy mindig tudatosan használd, és TE használd a technikát tudatosan, ne a technika téged.
A gyakorlás nagyon fontos. Kiüti az automatizmusokat. Ennek komoly elmélete van, és messzire vezet, de nem akarom itt fosni a szót.
De ez nagyon mindennek az alapja, létfontosságú.




0 felhasználó olvassa ezt a témát.

0 felhasználó, 0 vendég, 0 anonim felhasználó